Borzalmas anya vagyok?

Ebben a bejegyzésben olyan szituációkat és megjegyzéseket gyűjtöttem össze, amik igazán elgondolkodtattak: “Tényleg ennyire borzalmas anya lennék?”.“Úr isten, még mindig dolgozol?!”

Az egész akkor kezdődött, amikor Jankával voltam terhes. A kórtörténetem ellenére úgy döntöttem, hogy dolgozom, ameddig tudok. 37 hetes terhes voltam, amikor szülési szabadságra mentem. A táppénz gondolata meg sem fordult a fejemben, sőt egészen a szülés napjáig aktív is voltam – a szülés előtti napon például még egyedül mentem bevásárolni. A negatív megjegyzéseket nagyjából akkor kezdtem kapni, amikor félidős terhes voltam. “Úr isten, még mindig dolgozol?!” – ez volt a legenyhébb és követték az olyanok, mint “Miért nem koncentrálsz már a gyerekre?”, “Ha fontos lenne neked ez a gyerek, otthon maradnál.”, stb.

Hideg van neki

Sok babás ismerősünknél 25 fok is van a lakásban, mert hát ha nem ennyi lenne, megfázna a gyerek. Nálunk 21 fok van, ha nagyon hideg van kint, akkor 22. Éjszakára 20 körül. Amikor hazajöttünk Jankával a kórházból, sokan szóvá tették, hogy csak 21 fok van, fázik az a gyerek és még sapka sincs a fején.

Külön alszik

Igen, Janka külön alszik. Amióta hazahoztuk a kórházból, egyedül alszik, a saját ágyában, a saját szobájában. Szegény gyerek. Van bébiőrünk és légzésfigyelőnk, tehát ha bármi gond van éjszaka megyünk, nincs magára hagyva. Párszor előfordult, hogy éjszaka annyira sírt egy növekedési ugrás vagy nátha miatt, hogy végül velem maradt, de észrevettem, hogy olyankor egyikünk sem alszik jól. 7 hetes kora óta átalussza az éjszakát. Igen, egyedül, a sötétben, a saját szobájában. Felébredni csak akkor szokott, ha az előbb említett szituációk valamelyike áll fenn. Azért altatjuk külön a kezdetektől fogva, mert ha megszokja, hogy a saját szobájában alszik, később nem kell átszoktatni a mi szobánkból. A hülye kommentek ellenére sokáig meg tudtam győzni magam, hogy jó ez így nekünk, de tavaly áprilisban eljött a férjem családja látogatóba, anyósom belenézett a kiságyba és azt mondta: “Én képtelen lennék így magára hagyni a gyerekemet.”. Nagyon rosszul esett és borzalmas anyának éreztem magam.

Spártai körülmények

Jankának nincs se párnája, se paplanja. Egy gumis lepedő van a matracára húzva, azon alszik, hálózsákban. Se rácsvédő, de plüss állatok, csak az üres kiságy és a hálózsák. Sokat olvastunk arról, hogy milyen veszélyes lehet egy rácsvédő, mert megfulladhat tőle a gyerek, ezért azt azért nem tettünk fel neki. A párnáról ugyanezt olvastuk. Sok gyerekorvos javasolja, hogy ne tegyenek a szülők a kiságyba semmit. Utólag kiderült, hogy jól döntöttünk, ugyanis Janka szereti a fejét a puha dolgokba fúrni. A napközbeni alváshoz be szoktuk takarni egy vékony takaróval, de egyszer a feje köré csavarta, tehát jobb ötlet a hálózsák.

A hátsó ülésen utazik

Októberben vettünk neki egy olyan autósülést, amiben már menetiránynak megfelelően utazik. Előtte bébikagylóban utazott, a hátsó ülésen. Akkor is, amikor csak ketten mentünk valahová és megtehettem volna, hogy az anyósülésre teszem. Ennek négy oka van: 1. nem akarom állandóan ki-be kapcsolgatni a légzsákot elöl, 2. hátul a legbiztonságosabb a babának, 3. ha mellettem ülne, állandóan azt figyelném, hogy mit csinál és nem a forgalomra koncentrálnék, 4. megszokja, hogy hátul utazik, ezért nincs cirkusz, hogy eddig mellettem utazott, most meg át kell szoktatnom hátra.

Magammal rángatom mindenhova

8 hetes kora óta magammal viszem mindenhova: boltba, hivatalokba ügyeket intézni, fodrászhoz, stb. Emiatt sokan sajnálják őt és egy hősnek tartják. Komolyan.

Nincs kupi a házban

Ezt azért vettem fel a listára, mert sokan mondják, hogy “Bocs a kupiért/koszért, de hát tudod, gyerek van, nincs időm kitakarítani.” vagy “Azért nem takarítok, mert inkább a gyerekkel töltöm az időt.”. Minden nap kitakarítok. Janka felébred, megreggelizik és kezdődhet a takarítás. Nyilván közben nem a gyerekkel foglalkozom, de ott van velem, nézi, amit csinálok, tehát nincs egyedül. 24-én volt 14 hónapos és már elő szokta venni a porszívó kefés részét és megpróbál “felporszívózni”. Porszívózás előtt segíteni szokott összeszedni az összetépkedett újságpapírokat, sőt egy hete a kezembe adogatta a kimosott zoknikat, így segített teregetni. Amikor hazaérünk a boltból, leül a bevásárlószatyor mellé a kezembe adogatja a benne lévő holmikat, szóval annak ellenére, hogy még csak 1 éves, bevonom a házimunkába. Így legalább mindig tudom, hol van és le is tudom kötni, amíg elintézem a dolgomat.

Készülődés hiszti nélkül

Sok embertől hallottam már, hogy “Képzelem, meddig tarthat elindulni vele.”. 15 perc. Öltözéssel együtt. Helyes sorrendben a kezembe adja a ruhadarabokat, hiszti nélkül veszi fel az overált, türelmesen megvárja, hogy felhúzzam a cipőmet és többnyire hiszti nélkül hagyja, hogy bekössem a biztonsági övét. Nincs más választása. Ha indulni kell, hát indulni kell. Ő is tudja már, hogy hiszti nélkül gyorsabban végzünk.

Ritkán sír, ha elválunk

Nagyon ritkán sír, amikor elválunk. Ha például úszás után ki kell mennem a mosdóba és rá addig valamelyik anyatársam vigyáz, akkor is nyugodt. Más gyerekek meg már attól is ordítanak, ha az anyukájuk éppen nem rájuk néz. Ha el kell mennem otthonról, mindig elmondom neki, hogy hova megyek, meddig maradok és adok neki puszit is. Mindegy neki, hogy az apukája vagy a nagymamája vigyáz rá. Amikor elköszönök, ő csak integet, hatalmas vigyorral az arcán. Már többször is gondoltam arra, hogy talán nem is szeret.

Amit megeszik

Odafigyelünk rá, hogy annyira egészségesen egyen a gyerek, amennyire csak lehet és próbálunk minél változatosabb étrendet kínálni neki. A sóskát és a meggyet nem szereti, de ezek kívül mindent megeszik: húst, zöldséget, gyümölcsöt. Cukros édességet egy héten kétszer kap túró rudi formájában. Nassolnivalónak vagy desszertnek általában natúr joghurtot eszik szezonális gyümölccsel keverve vagy cukormentes rizskekszet. Kenyérből és tésztából mindig teljes kiőrlésűt vagy durumliszteset adunk neki. Ha szomjas, akkor van üres koffeinmentes tea vagy víz. (Decemberig anyatej vagy víz volt a két lehetőség.) Persze, ezzel is csak a baj van… Többen mondták már, hogy teljesen feleslegesen törjük magunkat, mert “a suliban úgyis a szart fogja enni” a gyerek.

Következetesség

A férjemmel mindketten nagyon következetesek vagyunk Jankával. Előre megbeszéljük, hogy mit engedünk meg neki és mit nem és ehhez mindketten tartjuk magunkat. Ezenkívül, a “nem” az “nem” és kész. Nincs olyan, hogy “Nem szabad… Na, jó, csináld nyugodtan.”. Így nem fordulhat elő olyan helyzet, hogy ellentmondásba keveredünk vagy valamelyikünket engedékenyebbnek tartja a gyerek. Szerintem azért is veszi könnyedén a gyerek az elválást, mert az apjával eléggé egy hullámhosszon vagyunk a kritikus helyzeteket – alvás, étkezések, öltözködés, mivel szabad játszani és mivel nem – illetően és nem esik ki a megszokott rutinból, akármelyikünktől is kell elválnia. Jankának egyébként 4 hónapos kora óta fix napi rutinja van. A családban többen is kérdezték már, hogy minek kell következetesnek lenni egy ekkora gyerekkel, illetve mi a fenének neki napi rutin. Mi úgy gondoljuk, hogy együttműködő gyereket úgy a legkönnyebb nevelni, ha már elejétől fogva megszokja a család szabályait, hogy bizonyos helyzetekben mit szabad és mit nem és nem akkor próbálunk megoldást keresni, amikor már valamilyen viselkedési problémája van a gyereknek. A gyerekeknek egyébként is fontos a kiszámíthatóság. Mi ebben hiszünk.

Eddig ezekkel az élethelyzetekkel szembesültem. Nyilván minden életkornak megvannak a maga problémái, ezért kíváncsian várom, hogy mit tartogat még a jövő.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.