Paste your Google Webmaster Tools verification code here

Nyuszis dekoráció Húsvétra

IMG_0554A Húsvét nálunk sosem volt nagy ünnep. Már gyerekkoromban is többször elutaztunk otthonról ezen az ünnepen, hogy kimaradjunk a tojásfestős, kölniszagú banzájból. Idén viszont kedvet kaptam a készülődéshez. Mondjuk most is remélem, hogy kimaradok a locsolásból, de a héten volt pár nap, amikor szép napos volt az idő és ettől tavaszváró és ünnepváró hangulatba jöttem. A múltheti madárfészek torta után most inkább valami dekorációt készítettem – jó szokásomhoz híven minimális erőfeszítéssel.
Ehhez a nyuszis képhez a következő dolgokra lesz szükség:

– 1 db 20×20 cm-es festővászon

– A/4-es öntapadós papír

– akrilfesték

– ragasztó(pisztoly)

– kötőfonal

– ecset

IMG_0546

A nyuszisablont a gugli dobta, ezt 15×15 cm méretűre igazítottam szövegszerkesztővel, kinyomtattam az öntapadós papírra és körbevágtam. Ráragasztottam a festővászonra, a vásznat pedig 3 rétegben lefestettem türkizkékre. A festék kb. egy nap alatt szárad meg teljesen, de türelmetlenek és/vagy időhiányban szenvedők (mindkettő rám illik) felgyorsíthatják a folyamot egy hajszárító segítségével.

IMG_0549

A festék teljes száradása után a nyuszis papírt eltávolítjuk a vászonról. Fehér fonalból készítettem egy pompomot, ebből lesz a nyuszi farka. A pompom úgy készült, hogy a mutatóujjamra és a középső ujjamra fonalat tekertem – minél több a fonal, annál dúsabb lesz a nyuszi farka.

IMG_0551

A fonalköteget levettem az ujjaimról és egy darab fonallal átkötöttem őket, majd egy kis ollóval átvágtam a hurkokat.

IMG_0552

Végül a pamacsot ragasztópisztollyal a nyuszira ragasztottam.

IMG_0554

IMG_0556

10 dolog, amit ne mondj egy inzulinrezisztensnek

Tavaly augusztusban derült ki, hogy inzulinrezisztens vagyok. Ez egy olyan állapot, amiből könnyen cukorbetegség alakulhat ki, de semmi pánik: diétával és gyógyszerrel ez megakadályozható. A diéta szénhidrátcsökkentett étrendet jelent.
Nem ehetek finomlisztet, cukrot, burgonyát, rizst, banánt meg még egy csomó mindent, de nagyon sok, egészséges kaját viszont igen. Az egész megszokás kérdése, én speciel pár hét alatt átkapcsoltam szénhidrátcsökkentett üzemmódra és egy Snickers lezúzása ma már valószínűleg nagy kihívás lenne. A diétám első 3 hónapjában 10 kiló ugrott le rólam, ami szinte mindenkinek feltűnt a környezetemben. Nem szégyellem a betegségemet, ha valaki megkérdezi, mi bajom van, akkor elmondom és beszélek a diétáról is. Az elmúlt hónapok alatt a diéta és a fogyás viszont eredményezett néhány meglepő kommentet. Erről láthattok most egy összeállítást.

1. “Megéri így élni?”

Tessék?

2. “Na, nekem ne mondja meg az orvos, hogy mit ehetek és mit nem.”

Nem vagy benne, nem tudhatod. Ha ott lebeg a diabétesz pallosa a fejed felett, kétszer is meggondolod, hogy kell-e az a túró rudi.

3. “Nem arról van szó, hogy nem eheted meg a cukrot, hanem nem akarod megenni.”

Tényleg nem akarom megenni. Azért nem akarom megenni, mert rosszul leszek tőle.

no-sugar-wooden-brooch-2_original
forrás: foodtalk4you.com

Cukorterhelésen rendszeresen rosszul vagyok – na nem a tűtől, hanem a cukortól, amit megitatnak velem. Tudom, a nővérek gyakran találkoznak azzal a jelenséggel, hogy valakinek tűfóbiája van – a 4. és az 5. kérdés erről ilyen szituációkból származik. (Gyorsan megjegyzem, hogy a laborban most már megismernek: én vagyok a kutyás lány, aki rosszul van a cukros víztől.)

4. “Van gyereke?”

Na, igen. Biztos azért vagyok falfehér egy kis tűszúrástól, mert még nem éltem a gyerekszülés fájdalmát és puhány vagyok. Szülés után már biztos nem fogok egy vérvételen fennakadni.

5. “Jaaaaj, kiájult egy kis cukros víztől?”

Hát ja. Kiájultam. Mert hónapok óta nem eszem cukrot, tegnap este 7 óta – tehát a minimál diétás vacsorám óta – egy falatot sem ettem és éhgyomorra belém diktáltak 75 g cukrot. Igen, kiütött a cukros víz.

Itt megjegyezném, hogy le a kalappal a laborosok segítőkészségével, akik kedvesek és a helyzet magaslatán állnak, amikor “kiájulok”. Tényleg csak becsülni tudom őket. De azért ez a két kérdés idekívánkozott.

6. “Micsodád van neked?!”

Inzulinrezisztanciám. Tudod, amolyan úri betegség.

7. “És akkor a férjed sem eszik rendesen?”

Rendesen? Én rendesen eszem! Vagyis inkább: én rendesen eszem. Rendszeresen, kétóránként szoktam enni – sok zöldséget, teljes kiőrlésű dolgokat, nem tömöm magam cukorral meg zsíros kajákkal és nem hagyom ki a reggelit, bár ez egyesek szerint ez a legutóbbi a tuti fogyókúra titka.

430990898_low_calorie_diet_1820_xlarge
forrás: healthybillions.com

8. “Ú, nem rossz, hogy mi meg itt esszük melletted a desszertet?”

Tipikus menzaszituáció. Amúgy nem, nem rossz. Egyed csak nyugodtan. Én elvagyok a hörcsögkajámmal.

Az utolsó két gyöngyszem a rövid idő alatt bekövetkezett, nagymértékűnek mondható súlycsökkenésemre vonatkozik:

9. Ugye, nincs baj otthon?

Szegény élettársak/házastársak mindig az első számú gyanúsítottak, ha valaki lefogy. Egyébként nem, semmi baj nincs. Van egy aranyos, támogató férjem. Mi baj lenne?

10. Meghalt valaki?

No comment.

Tavaszi ajtódísz textilvirágokkal

Ezt az ajtódíszt maradék anyagokból és minimális kézügyességgel is el lehet készíteni. Bár kissé időigényes, megéri pepecselni vele.

Hozzávalók:

– 1 db hungarocell koszorú

– színes vászon

– muszlin több színben

– szatén szalag akasztónak

– fehér tüll

– tű, cérna

– hobbiragasztó vagy ragasztópisztoly

IMG_0522

Nekem a költözködéskor marad meg függönyanyag (Stockholm fantázianevű az IKEA-ból), ezt használtam alapnak. A vásznat csíkokra vágtam és ezzel bevontam a hungarocell koszorút.

IMG_0530

Ezután elkészítettem a virágokat. Levágtam egy szélesebb és keskenyebb muszlincsíkokat is (minél szélesebb anyagból dolgozunk, annál nagyobb lesz a virág), hosszában félbehajtottam és nagy, laza öltésekkel összevarrtam a vágott oldalánál.

IMG_0523

Amikor végigvarrtam az anyagot, a cérna végénél fogva összehúztam az egészet, a hátulját pedig elvarrtam, hogy be essen szét.

IMG_0524IMG_0526

Az összes virág így készült, kivéve a kis lilát.

IMG_0542

Az ő elkészítéséhez félbehajtottam egy vékony csík lila muszlint, hosszában összesodortam és feltekertem. A végét ennek is elvarrtam, hogy egyben maradjon.

A virágok száma, színe és mérete ízlés dolga. Lényeg a lényeg, hogy amikor mind elkészült, egy darab tüll ragasztottam a koszorúra, arra a részre, ahova a virágokat akartam elrendezni.

IMG_0537

A virágok végleges rögzítése előtt azért ragasztóval rápróbáltam a “kompozíciót”, hogy tutira jól mutasson és ne kelljen utólag a ragasztós textilt lekaparászni, ha mégsem tetszik. A próba után pár csepp ragasztóval a tüllhöz rögzítettem őket, a kilógó tüllt pedig óvatosan levágtam. A koszorúra fehér szaténból készítettem akasztót. A szalag végét csomóra kötöttem, a széleit pedig gyertyaláng felé tartottam, hogy picit megolvadjon, így majd nem foszlik tovább.

IMG_0544IMG_0541

Bizarr kőfaragványok a középkori templomokban – amiről nem hallasz történelemórán

Szexuális ábrázolások egy középkori templomban?! Nem, ez nem átverés én sem nem őrültem meg. Amikor a szakdolgozatomat írtam, rengeteget olvastam arról, hogy hogyan viszonyultak középkori felmenőink a szexualitáshoz. Bizony, a középkori egyház kezét-lábát törte, hogy a nemi életet a szaporodás nemes céljára korlátozza – tehát még a házastársak sem szexelhettek élvezeti célzattal. Continue Reading

Reform császármorzsa

Sosem voltam nagy rajongója a császármorzsának, pár napja viszont folyton az jár a fejemben, hogy de jó lenne egy kicsit. A diéta miatt persze nem ehetem meg a bolti, porból készíthető változatot – pedig biztos baromi gyors lenne, bár nem olyan finom, mint a házi -, ezért némi “kutatómunka” után megalkottam a saját császármorzsa receptemet, amiben igazából nem egy, hanem két csavar van: az egyik az, hogy van vanília és  citromhéj van benne, hanem  fahéj és narancshéj. A másik csavar, hogy a mazsolát kicseréltem cukrozatlan aszalt szilvára. A fahéjjal és a szilvával, igazi melengető ízvilágot kaptam, ami ideális ezekre a hideg napokra. Nézzük, mi kell még a császármorzsába az előbb említett dolgokon kívül.

Continue Reading