Kategória nélkül

10 dolog, amit ne mondj egy inzulinrezisztensnek

Tavaly augusztusban derült ki, hogy inzulinrezisztens vagyok. Ez egy olyan állapot, amiből könnyen cukorbetegség alakulhat ki, de semmi pánik: diétával és gyógyszerrel ez megakadályozható. A diéta szénhidrátcsökkentett étrendet jelent.
Nem ehetek finomlisztet, cukrot, burgonyát, rizst, banánt meg még egy csomó mindent, de nagyon sok, egészséges kaját viszont igen. Az egész megszokás kérdése, én speciel pár hét alatt átkapcsoltam szénhidrátcsökkentett üzemmódra és egy Snickers lezúzása ma már valószínűleg nagy kihívás lenne. A diétám első 3 hónapjában 10 kiló ugrott le rólam, ami szinte mindenkinek feltűnt a környezetemben. Nem szégyellem a betegségemet, ha valaki megkérdezi, mi bajom van, akkor elmondom és beszélek a diétáról is. Az elmúlt hónapok alatt a diéta és a fogyás viszont eredményezett néhány meglepő kommentet. Erről láthattok most egy összeállítást.

1. “Megéri így élni?”

Tessék?

2. “Na, nekem ne mondja meg az orvos, hogy mit ehetek és mit nem.”

Nem vagy benne, nem tudhatod. Ha ott lebeg a diabétesz pallosa a fejed felett, kétszer is meggondolod, hogy kell-e az a túró rudi.

3. “Nem arról van szó, hogy nem eheted meg a cukrot, hanem nem akarod megenni.”

Tényleg nem akarom megenni. Azért nem akarom megenni, mert rosszul leszek tőle.

no-sugar-wooden-brooch-2_original
forrás: foodtalk4you.com

Cukorterhelésen rendszeresen rosszul vagyok – na nem a tűtől, hanem a cukortól, amit megitatnak velem. Tudom, a nővérek gyakran találkoznak azzal a jelenséggel, hogy valakinek tűfóbiája van – a 4. és az 5. kérdés erről ilyen szituációkból származik. (Gyorsan megjegyzem, hogy a laborban most már megismernek: én vagyok a kutyás lány, aki rosszul van a cukros víztől.)

4. “Van gyereke?”

Na, igen. Biztos azért vagyok falfehér egy kis tűszúrástól, mert még nem éltem a gyerekszülés fájdalmát és puhány vagyok. Szülés után már biztos nem fogok egy vérvételen fennakadni.

5. “Jaaaaj, kiájult egy kis cukros víztől?”

Hát ja. Kiájultam. Mert hónapok óta nem eszem cukrot, tegnap este 7 óta – tehát a minimál diétás vacsorám óta – egy falatot sem ettem és éhgyomorra belém diktáltak 75 g cukrot. Igen, kiütött a cukros víz.

Itt megjegyezném, hogy le a kalappal a laborosok segítőkészségével, akik kedvesek és a helyzet magaslatán állnak, amikor “kiájulok”. Tényleg csak becsülni tudom őket. De azért ez a két kérdés idekívánkozott.

6. “Micsodád van neked?!”

Inzulinrezisztanciám. Tudod, amolyan úri betegség.

7. “És akkor a férjed sem eszik rendesen?”

Rendesen? Én rendesen eszem! Vagyis inkább: én rendesen eszem. Rendszeresen, kétóránként szoktam enni – sok zöldséget, teljes kiőrlésű dolgokat, nem tömöm magam cukorral meg zsíros kajákkal és nem hagyom ki a reggelit, bár ez egyesek szerint ez a legutóbbi a tuti fogyókúra titka.

430990898_low_calorie_diet_1820_xlarge
forrás: healthybillions.com

8. “Ú, nem rossz, hogy mi meg itt esszük melletted a desszertet?”

Tipikus menzaszituáció. Amúgy nem, nem rossz. Egyed csak nyugodtan. Én elvagyok a hörcsögkajámmal.

Az utolsó két gyöngyszem a rövid idő alatt bekövetkezett, nagymértékűnek mondható súlycsökkenésemre vonatkozik:

9. Ugye, nincs baj otthon?

Szegény élettársak/házastársak mindig az első számú gyanúsítottak, ha valaki lefogy. Egyébként nem, semmi baj nincs. Van egy aranyos, támogató férjem. Mi baj lenne?

10. Meghalt valaki?

No comment.

2 hozzászólás

  • JB Rita

    Kedves Mokaszin!

    Teljesen megértelek, nekem is ismerősek a mondatok, amiket leírtál. Sajnos az emberek nem veszik komolyan a helyzetet.

  • Mokaszin

    Kedves Rita! Egy cipőben járunk. Még néhány gyöngyszem ide kívánkozik: "És mikor ehetsz megint rendesen?" "Miért is kell diétáznod? Fogyókúrázol?" "Jaj, olyan nehéz rád főzni, ha vendégségbe jössz!" Ez utóbbit annyiszor kaptam már egy bizonyos személytől, hogy látogatáskor viszem az ebédemet. Azóta az a baj, hogy "Jaj, már meg sem eszed a főztömet?" Hát nem vaze!
    És még egy: "Nem kell ezt ennyire komolyan venni. Nekem is magas a cukrom, és nem diétázom, mégis jól vagyok."

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.