Család

6 tévhit az otthoni munkáról

Otthonról dolgozol vagy még csak tervezed? Ebben a bejegyzésben arról olvashatsz, hogy milyen tévhitekkel találkozom a munkám során és hogyan biztosítom a produktív munkavégzést.

Tanár vagyok, szakfordító és tolmács. Mindhárom foglalkozással együtt jár valamilyen mértékű otthoni munka, amivel kapcsolatban sajnos nagyon sok a téveszme.

1. Nagyobb szabadságot ad

Nem figyel egész nap a főnök, azt csinálsz, amit akarsz, úgy osztod be az idődet, ahogy akarod. Nem kell korán kelni és ha akarod, egész nap a tévét nézed. Igaz? Nem! Az otthoni munkavégzés óriási önfegyelmet követel. Vegyük az első szakmámat. Tanár vagyok. Egy nyelviskolába tanítok, ahol nincs túl sok órám, de a főnököm elvárja, hogy az óráimra felkészülten menjek és a tanfolyamok dokumentációi is naprakészek legyenek. Ezen kívül össze kell állítanom a különböző képzési programokat, vizsgaaanyagokat, majd kijavítani azokat, végül pedig megírni a záróvizsga jegyzőkönyveket. Mindent egy bizonyos határidőre. Az órákra való felkészülésre is időt kell szakítanom, valamint az egyebekre is. Ami az adminisztrációt illeti, a főnököm asszisztensével vagyok kapcsolatban, aki 8-tól 4-ig dolgozik, tehát a figyelembe kell vennem az ő munkaidejét is, amikor leadok valamit.

A következő terület a tolmácsolás, ami nem jár olyan sok otthoni munkával, de azért szeretek felkészülten menni egy-egy eseményre, így megint okosan kell beosztani az időmet.

Na, a harmadik terület a legrázósabb. A fordítás. A megrendelők azt szeretik, ha a fordító nagyon pontosan és nagyon gyorsan fordít. Amikor valaki megrendel egy fordítást, általában ad egy (elég szoros) határidőt. Tudom, hogy egy óra alatt hány karaktert tudok lefordítani, ez alapján kiszámolom, hogy hány óra vagy nap alatt készülök el a munkával és el tudom dönteni, hogy vállalható-e a határidő. Ha igen, akkor írok magamnak egy menetrendet: minden nap elkülönítek magamnak egy bizonyos időszakot, amikor csak fordítok. A fordítási munkához csendre van szükségem, ami általában nem is probléma, mert a férjem dolgozik, a lányom bölcsődébe jár, 12 óra után általában egyedül vagyok otthon. A menetrendet nagyon szigorúan tartom és figyelek arra is, hogy amikor kiszámolom a határidőt, ne csak a tényleges fordítási munkával számoljak, hanem az átnézéssel is. Általában háromszor nézem át a leadandó anyagot és egyszer átfuttatom egy helyesírás-ellenőrzőn is – a magyar célnyelvi szövegeket egy magyar nyelvűn, az angolokat a Grammarly nevű alkalmazáson. A menetrend lehetővé teszi, hogy elkerüljem az anyagok utolsó pillanatban történő leadását. Általában nagyon pontosan dolgozom, nem kell javítani, de ha valami miatt mégis szükséges lenne, akkor is belefér még a határidőbe. Figyelek arra, hogy egyszerre csak egy anyagot fordítsak, de azt osztatlan figyelemmel. Gyorsan megcsinálom és jöhet a következő szöveg.

2. Megtehetem, hogy egész nap pizsamában vagyok

Nem. Korán kelek azokon a napokon is, amikor nem tanítok, “csak” fordítok. Megreggelizek, megcsinálom a hajam, jöhet egy minimális smink és felöltözöm. Ez általában farmernadrágot és egy normális felsőt jelent. Ha úgy érzem, mintha olgozni mennék, akkor jobban tudok a munkára koncentrálni és produktívabb is vagyok. Ezen kívül, ha bejön egy ad hoc Skype megbeszélés, akkor is vállalható módon nézek ki.

3. Akár az ágyból is dolgozhatok

Megint csak nem. Dolgozószobám van, ami úgy van kialakítva, hogy elősegítse a munkavégzést. Ágyban ülve/fekve nem tudok dolgozni és nem is akarok, mert szeretem különválasztani a munkavégzés és a pihenés helyét. A dolgozószobában egy nagy íróasztalom van, ami IKEA szerzemény. Sok minden elfér rajta, mégis szeretem úgy rendezni a cuccaimat, hogy csak a fordításhoz szükséges dolgaim legyenek rajta: jegyzetfüzet, toll, szemüveg vagy a témához tartozó szöveg, szószedet. Ha előtte tanítással kapcsolatos dolgokkal foglalkoztam és pl. nyelvkönyvek vagy tanfolyami dokumentumok is vannak az asztalon, azokat elpakolom. Ugyanez igaz a tanórákra való felkészüléssel: csak az van asztalon, ami a tanórákhoz kell, a fordítós cuccaimat elpakolom. Ha nincs dolgozószobád, akkor azt javaslom, hogy különíts el egy helyet az otthonodban a munkához.

4. Mennyivel jobb az otthoni környezet…

Bizony. Viszont rengeteg dolog van itthon, ami elvonhatja a figyelmemet a munkáról. Ki kell takarítani, ebédet kell főzni, csábít a tévé, össze akar bújni velem a macska, ugat a kutya, stb. Ami a takarítást illeti, nem szeretek úgy dolgozni, hogy kosz van. Persze, nem nehéz a 10 négyzetméteres dolgozószobát tisztán tartani, de ott a ház többi része is és amikor senki más nincs otthon, általában nyitva hagyom a dolgozószoba ajtaját és látom, ha pl. a nappali padlója koszos. Amikor hazaérek az óráim után dél körül, általában 30-45 percet rászánok egy gyors takarításra, ami azt jelenti, hogy felporszívózom és felmosom a padlót a nappaliban, a konyhában és az előszobában és kinyitom az ablakokat, hogy bejöhessen a friss levegő. Ettől már jobban érzem magam, fél óra volt az egész és utána sokkal hatékonyabbnak érzem magam. Az ebédszünetem általában kicsivel több, mint fél óra. Ebben benne van a főzés és az evés is. Szénhidrátszegény diétát tartok egy betegség miatt és szerencsére az elmúlt négy év alatt rengeteg olyan étel receptjét gyűjtöttem össze, amiket 20 perc alatt meg lehet főzni.

5. Megtehetem, hogy egész nap a városban lófrálok

Sajnos nem. A határidő az határidő. Ha a városban töltöm a napot vagy akár itthon tévénézéssel, akkor éjszaka kell dolgoznom, amit nagyon nem szeretek. Ha boltba kell menni, azt általában délután intézem, amikor a férjem és a lányom hazajön és nem nagyon szoktam délelőtt boltba menni, csak ha valami igazán sürgős. A lányom, Janka nagyon szeret boltba menni, így hármasban oldjuk meg a bevásárlást. Ha nagyon szoros a határidő, akkor a férjem vásárol be.

6. De jó nekem, mert nincs főnököm

Igazából bizonyos értelemben van. A nyelviskolában részmunkaidőben dolgozom, tehát ott van főnököm. Ami a többit illeti, nos, tényleg nincs. Én vagyok a fordító, a fordításszervező, a titkárnő, válaszolok az e-mailekre, fogadom a telefonhívásokat, én intézem a vállalkozás pénzügyeit, stb. A munkám egy részét nem látom előre. A fordítói munkában nagyon sok a váratlan helyzet. Pl. nem érkezik meg időben a forrásnyelvi szöveg (a határidő ettől még ugyanaz), változik a határidő, de olyan helyzettel is találkoztam már, amikor elküldtek egy forrásnyelvi szöveget, de a megrendelő idő közben meggondolta magát és két-három módosítást is küldött. Az ilyen helyzet folyamatos módosítást követel a fordító részéről is. A munkám bizonyos részét viszont meg tudom tervezni és meg is kell. A heti tervezéshez egy A6-os Filofax határidőnaplót használok és egy héttel előre tervezek. Ha sok dolgom van, vagy este ülök le és egy A5-ös lapra összeírom, hogy másnap mit kell megcsinálnom, vagy ezt akkor teszem meg, amikor az óráim után hazaérek és leülök dolgozni. Általában a legegyszerűbb vagy legkevésbé időigényes feladattal kezdem, mert a pozitív élmény és a produktivitás érzése segít, hogy a nehezebb feladatokat is nagyobb lelkesedéssel kezdjem. Szóval nincs főnököm, nem figyeli senki, hogy mit csinálok egész nap, vannak viszont határidők, amik miatt fegyelmezetten és összeszedetten kell végeznem a munkámat.

Nem könnyű helyzet

Számomra a legnagyobb nehézséget az jelenti, hogy a családnak sokszor nehéz elfogadni, ha mondjuk hétvégén dolgoznom kell. Ezen kívül nagyon furcsa helyzet az, amikor otthon vagyok, de nem vagyok elérhető, mert dolgozom. Szerintem a szüleim számára a legnehezebben érthető az, amit csinálok, hiszen nekik a munkahely az valahol máshol volt, a munkaidő 8-tól 4-ig tartott, plusz túlóra ha szükséges volt, tehát nekik még egyértelműen elkülönült az otthon és a munkahely és az otthon. Anyukámnak pl. nagyon furcsa, amikor nálunk van bébiszitterkedni, hogy szinte egész nap csörög a telefonom, jönnek az sms-ek, egész nap a számítógép előtt ülök és közeleg egy határidő, akkor nem érek rá beszélgetni. A munka többször elkísér akkor is, amikor utazunk. Pl. magammal viszem a munkámat, ha anyósomékhoz megyünk és telefonon ugyanúgy egyeztetek kollégákkal, megrendelőkkel, mintha otthon lennék. A férjem számára pedig azt gondolom, hogy a munkámmal járó kiszámíthatatlanság a legnehezebb. Általában csak egy héttel előre tudunk tervezni, de sokszor az is változik.

Minden nehézsége ellenére nagyon élvezem ezt a fajta munkarendet és nem változtatnék rajta. Ti is dolgoztok otthonról? Ha, igen, milyen téveszmékkel szembesültetek már? Milyen hasznos tippetek van az otthoni munkavégzéssel kapcsolatban? Írjátok meg kommentben!

(A kép forrása: Designed by tirachardz / Freepik)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük