A családunk karácsonyi hagyományai

Ebben a bejegyzésben a családunk karácsonyi hagyományairól írok nektek.

A háttér

A férjemmel öt éve vagyunk együtt. Ami a karácsonyt illeti, nagyon különböző háttérrel rendelkezünk. A férjem családja vallásos – főleg a nagyszülei voltak azok -, míg az én szüleim ateisták. A férjeméknél szokás volt templomba menni karácsonykor és az ünnep is részben a vallásos aspektus megünnepléséről szólt, az én családomban a karácsony a család ünnepe volt. Az ajándékot nem a Jézuska hozta, hanem a szüleim vették – erről egész pici koromtól kezdve tudtam -, december 25-én pedig vagy hozzánk jöttek el a rokonok vagy mi mentünk el valamelyik rokonunkhoz karácsonyi ebédre. Ilyenkor 10-20 ember is ült az asztal körül és örültünk egymás társaságának.

Amikor gyerek voltam, az ajándékokat mindig december 24-én, egy késői ebéd után bontottuk ki. Sokszor rengeteg meglepetés volt a fa alatt, mégsem ezért vártam az ünnepet, hanem azért, mert szerettem készülődni, átélni az ünnep izgalmát és meghittségét. Ez szöges ellentéte annak, amit manapság érzek. Erről tavaly írtam egy bejegyzésben, amit ITT olvashattok el. A karácsonykor általában minden lelassult nálunk. Apukámmal sokszor együtt díszítettük a fát, karácsony első napján meglátogattuk az apai nagymamámat, aki Miskolcon lakott, szóval az egyetlen mozgalmasabb esemény a családi ebéd volt.

A férjeméknél másabb volt a helyzet. Ők még hittek a Jézuskában, a karácsonyfát pedig az angyalok hozták, amíg a férjemet és a sógornőmet elvitte a nagymama sétálni. December 25-én reggel elmentek anyósom szüleihez és ott karácsonyoztak.

Az első néhány karácsonyunk a különböző háttereink összeegyeztetéséről szólt. Mikor legyen ajándékbontás? Mikor megyünk és kihez? 24-én délelőtt elmentünk a szüleimhez, majd otthon kettesben megebédeltünk és ebéd után ajándékot bontottunk. Másnap korán reggel mentünk anyósomékhoz, akik 400 km-re laknak tőlünk. Pár napott ott töltöttünk, aztán hazajöttünk. Sokszor hulla fáradtan értünk haza.

Változások

Janka születésével sok dolog megváltozott. 2016 karácsonya hozta az első nagy változást. Janka akkor volt pontosan egy hónapos, influenza járvány volt, én a szülés utáni komplikációktól szenvedtem, tehát úgy döntöttünk, hogy bezárkózunk és senki nem megy sehova. A szüleim 23-án jöttek el hozzánk, de csak 15 percig maradtak. A következő pár nap viszonylagos csendességben és nyugalomban telt – már amennyire nyugodt lehet az ünnep egy egyhónapos csecsemővel a fedélzeten. Emlékszem, annyira nem volt időm tőle, hogy a fát éjjel 2-kor díszítettem fel, mert épp akkor volt szünetem az igény szerinti szoptatás káoszában. A menüt minimálra vettem. Lazacfilét sütöttem, mert azt a férjem is szereti és én is. (Előtte főztem valami különlegességet mindkettőnknek.) Nem kellett előre készülnöm a főzéssel. A diétám miatt mindig viszem a saját kajámat anyósomékhoz, tehát az is egy macera. Az ajándékozást a messze élő rokonokkal postai úton intéztük.

Új hagyományok

Tavaly már másabb volt a helyzet. Több időm volt, ezért elkezdtem gondolkodni, hogy hogyan is legyen a karácsony ezután. Az első ötletem az volt, hogy résztveszünk a Baptista Szeretetszolgálat Cipősdoboz Akciójában. Az erről szóló tavalyi bejegyzésemet ITT olvashatjátok. Két dobozt én állítottam össze, egyet pedig anyukám, november végén beraktam a gyereket a babakocsiba, a dobozokat meg a babakocsi csomagtartójába és törpémmel együtt elmentem a Szeretetszolgálat nyíregyházi irodájába leadni a dobozokat. Idén is lesz négy cipősdobozunk, tehát ez már hagyomány.

A következő hagyomány, hogy Janka minden karácsonyra kap egy karácsonyfadíszt. Az első karácsonyán egy LEGO-ból kirakott díszt kapott. Ezt vajúdás közben raktam össze. 12 órát vajúdtam egyedül otthon, mivel csak akkor voltam hajlandó kórházba menni, amikor már nagyon fájt, tehát volt időm kirakni. Tavaly egy fekete macskát kapott, mert odavan a macskákért. A díszekről EBBEN a bejegyzésemben olvashattok.

Nem mindenkinek tetszik

A harmadik hagyomány aratta a legnagyobb nemtetszést a családban. A szüleim december 23-án jönnek hozzánk egy rövid látogatásra, 24-én és 25-én hármasban vagyunk, csak a férjem, a gyerek és én, és csak december 26-án megyünk anyósomékhoz, tehát egy nappal később, mint a gyerek születése előtt szoktunk.

Ki hozza az ajándékot?

A negyedik hagyomány, hogy az ajándékot hozzánk nem a Jézuska hozza, hanem az angyalok. Gyerekként nekem nagyon fura volt, amikor az osztálytársaim azt mondták, hogy a Jézuska hozta nekik az ajándékot. Nem az ateista neveltetésem miatt volt fura, hanem azért mert a Jézuska egy kisbaba, hogy hozhatna már ajándékot?! És különben is, ez az ő születésnapja, szóval miért ő hozza az ajándékot? Ez tavaly is eszembe jutott és felnőtt fejjel is furcsának találom az elképzelést. Támadt egy ötletem: nem lehetne, hogy az angyalok hozzák az ajándékot? Elmondtam a férjemnek, aki kinevetett, hiszen Magyarországon mindenki a Jézuskában hisz és senki nem kérdőjelezi meg, valamint ez a hagyomány a családban évtizedek óta. Úgy tűnik, a kritikus gondolkodás nem létezik Magyarországon. Egészen addig hülyének éreztem magam, amíg decemberben az egyik egyetemi tanárom el nem mondta, hogy ezt az elképzelést ő is furának találja és hozzájuk is az angyalok hozták az ajándékokat. Bár a szüleim atiesták, én nem vagyok az. Felnőttként keresztelkedtem meg (így most már a mindhárman római katolikusok vagyunk). Nálunk a karácsony része lesz a születéstörténet, a napkeleti bölcsek meg minden ilyesmi. Végül egyezségre jutottam a férjemmel az ajándékokat tekintve is: az angyalok hozzák az ajándékot. Az ehhez kapcsolódó új hagyományokról egy későbbi bejegyzésben olvashattok majd. A fát pedig együtt díszítjük, nem az angyalok hozzák. A fa díszítése a mi családunkban az ünnepi készülődés fontos eleme lesz. Majdnem elfelejtettem megemlíteni, hogy a magyar hagyománnyal ellentétben nem Szenteste díszítem a fát, hanem korábban. Három éve december 22-én díszítettem. Arra nem emlékszem pontosan, hogy két éve és tavaly mikor is történt ez, de idén szerintem már december közepén állni fog a fa. Arra emlékszem viszont, hogy tavaly a macskánk Mini “segített” a férjemnek összeszerelni a fát – ami egy 180 cm-es műfenyő – és a macska baromi nagy kupit csinált, mert a lábára tapadtak a lepotyogott műanyag fűlevelek, aztán elbújt a fa dobozában. Még jó, hogy a férjemmel észrevettük, mert különben a garázsban kötött volna ki a macska. Ezután én Jankával díszítettem és ez a folyamat kb. kétszer tovább tartott, mint máskor.

Idén…

Janka nagyon szereti bevonni magát a háztartási munkákba. Kedvence a porszívózás és a felmosás, de kisebb szemeteket (pl. csokis papírt, szalvétát) is szeret a kukába dobni, illetve ha végzett az evéssel, letörli az etetőszék tálcáját. Nem vagyok az a fajta, aki nagy sütögetést rendezt az ünnepek alatt, de idén szeretnék vele karácsonyi sütiket, kekszeket sütni. Ha feláll egy székre, kényelmesen eléri az asztalt és biztosan élvezni fogja, hogy ő szúrkálhatja ki a figurákat a kinyújtott tésztából.

A ti családotokban milyen hagyományok vannak az ünnepek alatt? Írjátok meg kommentben.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.