Család

Hogyan próbálom megőrizni a józan eszem az ünnepek alatt?

Hogyan lehet túlélni az ünnepeket? Van néhány tippem, olvassátok tovább.1. Tervezés

Azt gondolom, sok probléma és kapkodás megelőzhető, ha az ember leül és megtervezi az ünnepet. Én általában már novemberben vagy legkésőbb december elején összeszedem, hogy kinek mit akarok venni, megtervezem az ünnepi menüt és december elején átnézem a karácsonyfadíszeinket – ha valamit cserélni kell, még nem késő. A menühöz összegyűjtöm a tervezőmben a recepteket és megírom a bevásárlólistát. A boltban való kóválygás minimalizálása érdekében a bevásárlólista tételeit kategóriákra osztom: tejtermék, zöldség/gyümölcs, hús, sütés, személyes (pl. szappan, tusfürdő, smink, pelenka a gyereknek, stb.). Amikor a zöldségosztályon vagyok, megnézem az odatartozó kategóriát, a kosárba teszem, amire szükségem van és megyek tovább egy következő osztályra, újra megnézem, hogy onnan mire van szükség, stb. Így általában elkerülöm, hogy vissza kelljen menni egy másik sorra valamiért. Amikor megírom a listát, általában odaírok az egyes tételek mellé egy betűt, ami azt jelzi, hogy melyik boltban akarom megvenni az adott dolgot. Pl. T = Tesco, S = Spar, L = Lidl. Még egy hasznos tanács ebben a kategóriában: mindig legyen B terved.

2. Online vásárlás

Mivel utálom a zsúfolt üzleteket az ünnepek környékén, az ajándékok 90%-át online veszem meg. Otthon, a meleg szobában, csendben és nyugalomban bepakolom a ajándékokat a virtuális bevásárlókosaraimba, átutalom az összegeket, a futár meg kihozza. Csak a kapuig kell elmennem. Nincs tömeg, nincs tolongás, lökdösődés és sorbanállás. Akárki is találta fel az online vásárlást, az isten áldja meg.

3. Karácsony a családdal

Az ünnep legutálatosabb része, amikor meg kell szervezni, hogy a család melyik részével mikor és hol találkozunk. Ezek a szervezkedések általában vitákba fulladnak, például “Miért nem jössz korábban?”, “Miért nem maradsz tovább?”, “Miért kell így csinálni?”, “Miért nem jó a kaja?”, “Miért válogatós mindenki?”, stb. Tavaly megtanultam, hogy az én nyugalmam ugyanolyan fontos, mint az, hogy a családnak jó legyen. Én is fáradt vagyok, én is pihenni szeretnék, nekem is vannak bizonyos dolgokra igényeim. A szüleimmel általában 23-án találkozunk. 24-én csak kettesben vagyunk a férjemmel, Petivel – tavaly óta nyilván hármasban -, 25-én pedig megyünk anyósomékhoz, akik 400 km-re laknak.Tavaly volt az első év, amikor nem mentünk a férjem szüleihez. Janka még nagyon kicsi volt, én halálosan kimerült voltam, Peti pedig nem akart egyedül menni a szüleihez. Gondolhatjátok, mennyire “örült” a család. A szüleim 23-án ugrottak be 10 percre. Ez volt a családi karácsony. Idén újra felmerült a kérdés: “Hogy lesz a karácsony?”. Mivel elegem van már abból, hogy Szenteste csomagolnom kell, illetve az ünnepi vacsorán kívül még két napra elegendő diétás kaját megfőzni magamnak, a férjem meg fáradt, mert nagy a hajtás a munkahelyén az év végén, ezért megegyeztünk, hogy csak 26-án megyünk a szüleihez. Megpróbálok nem törődni azzal, hogy ki mit gondol. Ez nem mindig sikerül, de dolgozom rajta.

4. Kár a gőzért

Úgysem tudsz mindenkinek megfelelni, törődj bele. A karácsony egyébként sem kell, hogy tökéletes legyen.

5. Ha egyedül vagy az ünnepek alatt

Sajnos vannak, akik egyedül ünnepelnek. 5 éve, amikor egy válás közepén voltam, borzasztó magányos volt az ünnepem. Bár a szüleimnél laktam, december közepétől – amikor szabadságra mentem – nem szóltam senkihez. A lehető legrosszabb volt, amit tehettem. Azáltal, hogy elszigeteltem magam, még depressziósabb lettem. Ha egyedül vagy az ünnepek alatt, akkor is próbáld meg valakivel felvenni a kapcsolatot, legalább online vagy telefonon.

6. Ha mégis utolér a stressz

Ha minden taktikám csődöt mond és bestresszelek, akkor először is megpróbálom nyugodtan átgondolni a helyzetet. Ebben nekem nagy segítség, hogy szorongáshierarchiát írok. De nemcsak összeírom, hogy mi okozza a szorongásomat vagy az idegességemet, hanem megpróbálok minden problémámra valamilyen megoldással előrukkolni. Ehhez folyamatábrát készítek. Ha ez a problémám és így próbálom megoldani, akkor valószínűleg ez fog történni. Ha ez történik, akkor mit fogok csinálni, stb. Minden problémához egy folyamatábra tartozik. Általában mire végzek vele, rájövök, hogy 1. nincs is akkora baj, 2. mindenre van valamilyen megoldás. Aztán megpróbálok arra gondolni, hogy végül is a karácsony csak három nyamvadt nap. Ezen általában egy felnőtt színező és egy doboznyi zselés toll és színes ceruza társaságában szoktam gondolkodni. Sokszor, amikor nem tudok aludni, akár éjszaka is leülök az ebédlőasztalhoz folyamatábrát készíteni vagy színezni. Reggel a férjem az asztalon hagyott tollakból, ceruzákból, ábrákból és félbehagyott színezőkből szokta tudni, hogy nehéz éjszakám volt és megkérdezi, hogy akarok-e beszélni róla.

Ezek lennének a tippjeim a “karácsonyi lidércnyomás” megelőzésére, illetve kezelésére. Ha van valamilyen jól bevált módszeretek, osszátok meg kommentben!

 

(A képek forrása: nyitókép (törött dísz) – pixabay.com; színező – saját)

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük