Család

Így szoktasd össze a kutyát a macskával! – avagy kutya-macska barátság igen is létezik

Ősi legenda, hogy a kutyák és a macskák utálják egymást. Sok olyan cikk is kering a világhálón, amik szerint csak akkor lehetséges az összeszoktatás, ha a cica még kicsi, de ha már idősebb macskáról van szó, akkor nem lehet egy kutyával összeszoktatni – ebben a bejegyzésben látni fogjátok, hogy mekkora butaság ez.Amikor a megfelelő kutyafajtát kerestük két évvel ezelőtt a férjemmel, olyat szerettünk volna, ami szereti a gyerekeket és a macskákat is, többek között ezért választottuk a Cavalier King Charles spánielt. Aztán persze rájöttem, hogy a Cavalier nem szereti alapból sem a macskákat, sem a gyerekeket – kivéve a családunkba tartozó macskákat és a falkánkkal rendszeres kapcsolatban lévő gyerekeket. Ebben a bejegyzésben a macskákkal történő összeszoktatás kalandjairól fogok megemlékezni, illetve adok pár hasznos tippet, ami nekünk bevált.

 A probléma gyökere

A kutyák és a macskák azért “utálják” egymást, mert a testbeszédük tökéletes ellentétei egymásnak. Ha a kutya csóválja a farkát, az annak a jele, hogy jókedve van, örül. A macska akkor csóvál, ha ideges és/vagy támadni fog. Találkozáskor egymás fenekét, míg a macskák egymás orrát szaglásszák. A kutyák továbbá társas lények, falkában érzik jól magukat, míg a macskák maguknak valók. Ilyen óriási ellentétekkel nehéz összehozni a két fajt, de nem lehetetlen!

A gazdi irányít

Az első tipp, hogy lehetőleg hétvégén vedd magadhoz új jövevényt, mert így több időd van megfigyelni, hogy hogyan alakul kettejük kapcsolata, illetve jobban van lehetőség beavatkozni a feszkós helyzetekbe.
A neten bukkantam olyan tippekre, mint például pórázra kell a kutyát és a macskát venni, az első találkozáshoz ketrecbe kell őket zárni, stb. Én ezekben nem hiszek. Szerintem ha bezárod a macskát, attól még nem fog nyugodtabban reagálni a kutyára. Lehet az ismerkedést úgy is alakítani, hogy mindketten szabadlábon legyenek, de fontos, hogy gazdiként te irányíts. Akár a kutya, akár a macska agresszív, rá kell szólni, és jutalmazni mindkét fél számára a helyes viselkedést. Sokan azt gondolják, hogy a kutya nevelhető, a macska nem és ráhagyják a macskára, ha támad – mert ugye a macskák azok olyanok.

Büntetés és jutalmazás

Egy határozott “mit csinálsz” – mindegy mi, ami a szádra jön, csak ne az állat neve legyen – mind a kutya, mind a macska számára hasznos, ha olyat csinál, amit nem szeretnénk, például támad, fúj vagy harap.
Fontos viszont, hogy a helyes viselkedést jutalmazni kell. Ha szépen viselkedik egyik a másikkal, akkor simogatással vagy pár kedves szóval lehet benne erősíteni a pozitív viselkedést. Ezenkívül fontosnak tartom, hogy ne csak a kis jövevénnyel legyen elfoglalva mindenki, hanem azzal is, aki régebb óta ott van, így nem érzi, hogy az új kedvenc elveszi tőle a figyelmet és a szeretet, esetleg már nem számít annyit, mint korábban – ez is az agresszió forrása lehet. Tehát figyelmet mindenkinek!

És most jöjjön a mi történetünk!

Idős macska vs. kölyökkutya

Süti macskámmal 6 hetes kora óta, közel 11 éve élek boldog élettársi kapcsolatban. Egyetemistaként Szegeden szedtem össze egy nénitől, aki nem szerette – olyannyira nem, hogy amikor elmentem a macskáért, a néni átadta a kapu felett és macskanevelési útmutató helyett csak annyit mondott, hogy ez egy nagyon rossz macska és ezt még nagyon meg fogom bánni. Az elmúlt 11 év alatt nem is nagyon voltunk külön, mindenhová velem költözött, nagyon szoros a kettőnk kapcsolata és nem nagyon viseli el, ha bárki a közelembe akar férkőzni, éppen ezért a kutyával való összeszoktatás szempontjából igazi kemény dió volt. Süti 8 éves volt, amikor Kifli hozzánk került. A macska átmenetileg a szüleimnél lakott, mivel nem volt szívem megint költöztetni, a szüleimnél pedig ellehetett a házban is (egyébként is szobacicának volt nevelve). Szóval a nyolcéves, gazdimániás Sütinek egy túlpörgött kölyökkutya volt az utolsó dolog, ami hiányzott az életéből. Kifli három hónapos volt az első találkozáskor, olyan kicsi volt, hogy befért Süti hasa alá, és minden érdekelte, ami megmozdult.
Az első találkozáskor Süti szabadlábon volt, Kifli pórázon. A póráznak sajnos megvan az a hátránya, hogy hamis biztonságérzetet ad a kutyának, amitől az még jobban felbátorodik. Kiflit ölbe vettük, hogy ne kapkodjon a macska felé, és hagytuk, hogy megszaglásszák egymást. Kifli nem nagyon kekeckedett Sütivel, Sütinek viszont volt pár aljas húzása a kutya felé – ok nélkül fújt rá vagy a fenekére csapott és kizavarta a szobából is. Ilyenkor mindig rászóltunk. Sokszor alakítottuk úgy a helyzetet, hogy együtt simogattuk őket, én a macskát, Peti a kutyát, így a macska is megnyugodott, hogy az új szőrmók nem fog a helyére törni. A pozitív viselkedést minden esetben simogatással vagy jutalomfalattal jutalmaztuk. Kezdetben csak hétvégéken találkoztak, aztán saját otthonunk lett és úgy döntöttünk, hogy Sütit is magunkhoz vesszük. Addigra viszont már Kifli lett a nagyobb, tudatára ébredt és már nem félt a macskától, sőt! Itt kezdődött az újabb menet.

Amikor a macska a kutya felségterületére költözik

Jött a fordított helyzet, tudniillik a macska költözött a kutya területére. Addigra világossá vált számunkra, hogy a szakirodalommal ellentétben Kifli nem szereti alapból a macskákat, sőt kifejezetten utálja őket, ezért tudatosítani kellett benne, hogy “ő csak Sütike, akit már ismersz, és most már a mi falkánk tagja lesz az új területen”. Süti akkor már pár hónapja a szüleimnél is az udvaron lakott, mert folyton kinyitogatta a hátsó ajtót és kiült a teraszra, anyukám pedig megfenyegette, hogy “ha még egyszer kinyitod, nem jössz vissza többet”, ezért kiköltözött. Úgy vettük magunkhoz Petivel, hogy kinti cica lesz. Az összeszokás nem ment könnyen, Kifli gyakran megugatta Sütit, néha kergette is az udvaron. Ilyenkor mindig közbeavatkoztunk, rászóltunk a kutyára, amikor megnyugodott és az elvárt módon viselkedett a macskával, megjutalmaztuk. A kutyával töltött idő is ideális volt, mert akkoriban jártunk vele iskolába, így minden hétvége az övé volt, illetve minden hétköznap este gyakoroltunk vele, tehát érezhette, hogy vele is törődünk.
Kifli hamar megszokta, hogy Süti most már velünk marad, nem ugatta vagy kergette többé, a macska pedig beköltözött a kutyaházba. Amikor vacsorához hívtuk a macskát, általában a kutya kereste meg és jelzett nekünk, hogy éppen melyik bokorban alszik szőrmók társa- hiába na, a cica is falkatag, rá is figyelni kell.
Aztán tavaly nyáron Sütit baleset érte: az egyik “jóindulatú” szomszédunk légpuskával hátba lőtte. A lábadozás heteit a házban töltötte a macska. A kutya átengedte neki az ágyát, és egy hétig fürdette, mert a macska nem tudott megmosakodni a nyakán lévő műanyag gallértól. Mivel nagyon szépen elvoltak a házban is és Süti sem nagyon vágyott ki, úgy döntöttünk, hogy bent marad. 7 évig élt lakásban, teljesen hozzá volt már szokva a benti léthez, nem volt vele problémánk. Esténként Kiflivel összegabalyodva aludt a kutyaágyban (miután kölcsönösen megmosdatták egymást).
A sok együtt töltött időnek meglett az eredménye: megtanulták egymást tesztbeszédét, Kifli felvett cicás dolgokat – például dörgölőzik vagy a macskát úgy üdvözli, hogy az orrát a macskáéhoz nyomja -, Süti pedig elkezdett olyan dolgokat csinálni, amiket a kutya szokott, például találkozáskor a kutya “hátulját” szagolja meg.

Hiába horkol Kifli attól még jó hálótárs, mert puha és meleg

Kiscica a háznál

Tavaly ősszel Petivel kijelentettük: amíg Süti él, nem lesz másik macska. Nem volt vita belőle, mindketten imádjuk Sütikét, fontos nekünk, szeretetigényes, ezért sok időt szentelünk neki, szóval nem éreztük úgy, hogy beleférne az időnkbe még egy macska. De a sors másképp rendelte: egy hideg októberi estén egy csontsovány, beteg kiscica minket választott új családjának. Mázlika története itt olvasható.
Szóval betoppant az életünkbe egy újabb szőrmók, aki Kifli számára egy újabb betolakodó volt – amolyan “szomszédmacska” kategória, aki “Mi a fenét keres itt? Mindjárt elzavarom!”. Az összeszoktatás folyamata hasonló volt ahhoz, amit Sütivel végigjátszottunk, csak egy lépéssel több: itt már Süti lelkivilágát is pátyolgatni kellett. Kifli is Mázli napközben sokat voltak együtt az udvaron, elég hamar össze is szoktak és a legjobb barátok lettek. Mázli lett Kifli saját kiscicája, akit a kutya féltve óvott mindentől és mindenkitől, akivel megosztotta a kutyakaját és együtt futottak a labda után. Barátságuk annyira elmélyült, hogy egyik délután, amikor Kiflinek dobáltuk a kedvenc botját, a kutya észrevette, hogy a macska is mindig fut a bot után, de túl nagy neki. Amikor befejeztük a játékot is kint hagytuk a két szőrmókot a teraszon a bottal, azt láttuk a hátsó ajtón át, hogy Kifli lerág egy kicsike darabot a botból és odaadja a cicának, aki boldogan tologatta és rágcsálta újdonsült játékát – ahogy a kutyától látta.
Süti és Mázli kapcsolata nem volt felhőtlen. Azt reméltük, hogy macska a macskával hamar összeszokik, de nagyot tévedtünk: amilyen hamar megkedvelt egymást Kifli és Mázli, a két macska között olyan nehéz volt bármiféle együttműködést elérnünk. Mivel novemberben már nagyon hideg volt, először csak este egy-két órára, majd egész éjszakára mindig beengedtük Mázlit is. Süti teljesen ki volt rá akadva, féltékeny volt, irigy, féltette a betonbiztosnak hitt pozícióját. A cicával foglalkoztak a Kétlábúak és még a Kutya is! Süti tehát az addiginál is több szeretgetésre szorult, de nem feledkeztünk meg a büntetésről sem. Amikor agresszív volt a kicsivel, rászóltunk – a “mit csinálsz” nála is kiválóan működött -, ha pedig nem bántotta, csak elvoltak egymás mellett, akkor megdicsértük őket.
Mázli karácsony előtt végleg beköltözött. Megsajnáltuk a folyton kiújuló nátha és az emiatt ismétlődő szemcseppentések miatt, nem akartuk azt sem, hogy valami súlyosabbat összeszedjen, ezért beköltöztettük. Sok nevelnivaló nem volt rajta: a bent töltött esték során már Sütitől megtanulta a macskaalom használatát. (Egyszer sem pisilt be – amikor először járt a házban, egyből feltérképezte, hogy hol a vécé.) A kutyával egyébként is jól megvolt és Sütivel is alakulgatott a kapcsolata.

Eltelt majdnem egy év

Eltelt majdnem egy év azóta, hogy hárman vannak. Hihetetlen, hogy mennyire összecsiszolódtak. Mázli – valószínűleg azért, mert még nagyon kicsi volt, amikor a családba került -, a macskás dolgain kívül rengeteg olyan dolgot is tesz, ami inkább a kutyára lenne jellemző. Mind Sütivel, mind Kiflivel nagyon jól kijön. Süti ivartalanítva van, emiatt azt hittük, hogy mentes az anyai érzelmekről, de nagyon meglepett minket, mert szépen gondját viseli Mázlinak – még játszik is vele. Bár sokszor látjuk, hogy elege van abból a túlpörgött rosszfészek cicából, a verekedések előtt általában “elbeszélget” vele, ami azt jelenti, hogy amikor Mázli bepörög és piszkálja Sütit, Süti először rövid, vakkantásszerű nyávogással próbálja leállítani – ha ez nem jön be, akkor elcsattan egy pofon, de verekedésbe csak végső esetben bonyolódik.

Műbalhé – durvábbnak látszik, mint amilyen valójában

 

Balhé után nincs jobb, mint az összebújás

A verekedéseknek általában Kifli szokta végét vetni. Szerinte pofozkodni lehet, de amikor valamelyik macska már “sikít”, akkor megugatja őket (először mindig azt, amelyik a verekedést kezdte). A jó falkában, ugye, nincs feszkó, mert az rontja az együttműködést és a túlélési esélyeket, és mivel a macskák is falkatagok, ehhez nekik is tartani kell magukat. Kifli sokat segít, hogy a macskák a többi szabályt is betartsák, például a hálószobába egyik állat sem jöhet be, ha meg valamelyik macska betéved (egész véletlenül, ugye), akkor Kifli kilökdösi (mert a macskára ugye nem ugatunk csak akkor, amikor nagyon nagy balhét csinál, mondjuk szökik vagy verekszik).
Kifli és Mázli kapcsolata megdöbbentő és csodálatos számunkra. Megosztják minden játékukat, így Kifli szájában gyakran fedezhető fel a macskamentával töltött vászonegér, ami Mázlika fel oda szokott neki adni (szó szerint!) ha már unja és nem akar játszani vele. Illetve, ha már játékról van szó, fontos megemlíteni, hogy Mázli imád Kifli zászlós farkára ülni és azzal birkózni, amikor a kutya csóvál és ezt Kifli türelmesen hagyja is.
Nyáron nincs szükségünk Chemotoxra vagy légycsapóra, mert ha a délutáni szellőztetéskor bejön a légy, akkor azt ők ketten együtt vadásszák le. Mindenhová együtt mennek, dörgölőznek egymáshoz, este együtt alszanak el a kutyaágyban – télen hárman… abban az ágyban, amiből azért vettünk egy nagyobb modellt, mert Kifli szeret nyújtózva aludni. Szóval nem hogy nyújtózni nem tud “szegény” kutya, hanem bepréselődik a sarokba, hogy a macskák mellé tudjanak feküdni – de ő ezt egy cseppet sem bánja, mert szerinte mindenhol jó, de legjobb a macskákkal.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük